Hát, nem egyszerű. Az emberben, ha gondolkodik-egyesek szerint túl sokat-eljut egy bizonyos pontig. Addig a pontig amikor elkezd kételkedni. Szinte mindenben, és közben észrevétlenül szkeptikussá válik.

Sokat olvasok, híreket, cikkeket, gondolkodó blogokat, véleményeket. Egyesek utaznak, vagy kávéznak, ajánlanak valamit a figyelmembe, kommentálnak.

Mostanság nagyon furcsa dolgok történnek, olyanok, amelyek eddig nem nagyon voltak. Talán a válságnak nevezett hogyishívják után kezdett érzékenyebben érinteni a világ sorsa. Nem kellene, de sajnos itt élek, és nem tudok ugrókaput nyitni egy másik demokratikusnak mondható világba, ahol kiengyensúlyozottabb az élet.

Apropó demokrácia, olvasom a hírek között hogy meghalt Erich Priebke, a náci.

/Ilyenkor mindig felébred a kíváncsiság bennem. A cikk címe kellően szenzáció hajhász, mint minden cikkíró mostanában valami "szájbavágós" címmel kelt figyelmet bármilyen tartalmú bulvár cikknek./

Szóval még egy náci. 100 éves volt, sok ember haláláért felel. Aggastyán korában rángatták elő, talán Argentínából, és börtönözték be "soha elnemévülő bűneiért".

Ezt értem.

Aztán máshol olvasom, hogy video üzenetben mondja el, hogy a gázkamrák és a népírtás annyira azért nem létezett. Erre a másik fél hamar kommentálja, hogy az ilyen típusú nyilatkozatokért kell életben tartani az emlékét annak a bizonyos cselekménynek.

Állítás, állítás ellen.

És Én, mint ember értetlenül állok. Kinek higgyek? Erősen játszanak az érzelmeimre, értékrendemre.

Furcsa, hogy egy történelmi tény ennyi idő után is megosztja az embert.Kicsit olyan, mint Jézus személye, őt is csak egy része fogadja el az embereknek.

Sok filmet láttam, olyat is ami ezt a történelmi eseményt dolgozza fel. A közös, hogy mindig a gonosznáci az emberiség életére tör. Bár ezek a filmek egy helyen készültek.

Szeretem a történelmet. És a történelmet a győztesek írják. Ez biztos. A 300 című film is ilyen. Hogy ott nem is győztek? De, mert a görögök végül győztek.

Erkölcsi győzelmet arattak, talán. Én egy ideje úgy gondolom az igazság kétarcú, mint Janus istenség. Az emberek mindig is harcoltak, egymásért,egy másért, egymás ellen, vagy egy más ellen. Ideológiák, és egyéb okok miatt.

A győztes ír, a vesztes tanul. Nagy Sándor a hódító, a veszteseknek zsarnok. A diktátorok sajátos helyzetűek, addig míg van létjogosultságuk élnek, aztán ha kényelmetlenné válik jelenlétük a társáságban, eltűntetik őket. (és nem Julius Ceasar volt az utolsó)

Erre mostanság is volt példa, az "arab tavasz", ha ismerősen cseng. Egyébként a hírekben sokat hallhatsz az ilyen nem kívánatos vezetőkről, a világ számos országában. Főleg akkor kap ilyen titulust, ha nem megy a gazdasági trendek irányában, hanem elkezd kicsit kételkedni.

Visszatérve a 300 című filmre, ott Xerxész volt az aktuális gonosz. Számomra viszont érdekes figurát vázolt. A megjelenésével megakartak talán döbbenteni, a szodomisztikus udvarával az értékrendemre hatni. Szemben a görög vezérrel, aki "csakakcsaládésazország" érzéssel a keresztény értékrendet képviselte a perzsa "fújdegusztustalan" hordával szemben. (Nem történik más ebben a filmben mint egy érdekes agymosás, de ezt hagyjuk, erről majd másik posztban.)

Jelezném nem sikerül, de ettől függetlenül szeretem a filmet! (5-ös)

A film cselekménye, története egy irányba mutat, az örök harcra jó és rossz között. Csak a válasz nem derül ki, hogy ki a jó és ki a rossz. De ez nézőpont kérdése, nem?

Amikor olvasok, és valamit elém tárnak abból a világból, amit ismerenem kell, meg fogalmazódik egy megállapítás mely szerint: ez attól függ......

Ergo kételkedem.