A mai nap nem volt jó. De ez csak a vége a történetnek.

A kezdet:

Hétvégére elkapott valami, nyavalya. Ma már nem lehet tudni a betegségek okát. Nem is olyanok, mint régen. Aztán elfeküdtem, láz, orrdugulás. 

Vasárnapra egésszé varázsoltam a testem nagyobbik részét. 

Gondoltam, a hétfő jó lesz, befejezem azt, amit elkezdtem előző héten. Elintézem soros ügyeimet.

Ehhez képest, reggel már belém futott egy kolléga. Olyan megnyilvánulást bírt idézni, ami számomra sértő volt. Én úgy éreztem, nem lehet lenyelni. Bár diplomatikus voltam, úgy válaszolt: Nem lehet hozzád szólni?.

Nem értettem. De mindegy, ráhagytam.

Elindultam a városba, időpontom volt. Minden simán ment, behívtak leültettek, és kérték a szükséges iratokat....Na, az nem volt meg....súlyos pillanatok, keresgélés...értetlenül néztem, hogy miért nincs itt?!.Mondom az ügyintézőnek, már másodszor vagyok itt időpontra….

Akkor az ügyintéző megszánt, következőre behív soron kívül. Sűrű köszönet, eloldalgás.

 A reggeli ütközés és ez az ügyintézési mizéria együtt eléggé felkavart, ami ez után történt az volt a nap csúcsa. Mindjárt ebéd előtt, éh gyomorra.

A munkahelyre visszaérve a barátom felvilágosított arról, hogy néhányan miért neheztelnek rám.

Ugyanis egy ideje, azt vettem észre, hogy a munkatársi szűkebb baráti körben, valahogy kényelmetlen a jelenlétem.

Próbáltam utána járni, hogy miért lehet ez, kérdeztem őket, de nem voltak elég nyíltak, nem illetve semleges válaszok születtek. Gondoltam, ha már úgy is összejárunk, ha beszélgetünk, akkor elég nyíltak lesznek és elmondják, kérdeznek. 

Nos, ehelyett a barátom mondta el, hogy mi miatt van. A kapcsolatok átalakulóban vannak, ennek okait nem részletezem, mert a tanulság szempontjából semleges.

A hétvégén láttam egy előadót Asaf Avidan-t aki az árulásról beszélt, miközben a Black Raven dalát konferálta fel. Azt mondta, hogy számára a Noé bárkáján történt holló egyszeri elengedése és aztán a galamb elengedése háromszori alkalommal a holló elárulásáról is szól. A mellett, hogy a holló elárulta az egész bárkát. Majd párja, akinek okfejtését is előadta, azt felelte neki, hogy ebben van egy nagyobb árulás is, ugyanis a holló nem tért vissza és a párját ott hagyta a bárkán. (a teljes Asaf Avidan video a neten fent van)

Amit mondott Avidan ezzel a számomra, hogy az történetet sokféle képpen lehet megélni.  Az, hogy kinek a pártján állunk, az attól függ, hogy milyen élethelyzetben vagyunk. Egy történet szereplője lehet, szimpatikus-ellenszenves, vagy semleges.  Ha a dolgok mögé nézünk, és meg keressük az objektív okokat, bizony az események sokkal árnyaltabbak lesznek, és nem lesz könnyű megítélni az egyes szereplők cselekedeteit. Talán az is kiderül, hogy aki rossznak tűnt nem is rossz,  a jó nem is jó.

Az életben sincs ez másképpen, van olyan hogy, az erdőtől nem látjuk a fát és a fától az erdőt.

A későbbi/várható fejlemények rejtve vannak előttem. Ha lesz változás, az jelenleg számomra negatívnak kellene, hogy legyen, de a végén akkor is pozitív lesz.

Mert ez a tanulás folyamata.

De ez a mai nap nem volt jó hozzám.