Telik, múlik az idő. Tél lett. 

A megszületett válaszok után, magamra találtam. Követtem a szívemet, hűséges maradtam. 

A megélt dolgok, történések már a részemmé váltak. Így is van ez rendben. Nem kell mást éreznem.

Most új események vannak. Múlt héten számomra kedves személy megkapta azt a pofont az élettől amitől féltettem.

Most kicsit összetört.

Nem viseli jól, egyenlőre. De azt hiszem, erős, nagyon is. Félelmei vannak, mint ahogyan nekem is voltak. Aztán kiderül ki-mit csinál és az merre viszi az eseményeket. Nagy okosságokat próbálok neki mondani, amiből erőt meríthet. Támogatom. Kicsit féltem is őt, mert ilyenkor mindenki kicsit megváltozik.

Azért furcsa, mert.......két héttel korábban, őszintén beszéltem neki a hozzá fűző kapocsról, ami sok érzésre támaszkodik. Akkori beszélgetésben megerősítettem abban, hogy jó úgy ahogy él, létezik gondolkodik. Nekem hiteles, számomra hiteles. Emberként, anyaként, nőként. Helyre került a kapcsolatunk. Ez nekem tetszett. Erős volt, szép és magabiztos.

Most is az, csak a világ fordult meg vele. Másik perspektívából látja a Világot.

Én meg azért hoztam "ragtapasztot", ha valami törne, meg a kicsiny kis lelkének. Majd csak összeforr, ha segítek.

/Ilyen, ha érzünk.... néha jó, egyébként meg fáj. /