Ma mosolyogtam. Magamban....

Közösségi oldalakon bóklászva, látom, hogy mindenki élményekkel tele, pózol a világ számos pontján. Olasz, Horvát, Német, Osztrák földön, rengeteg szelfi, vagy tengerparti kép. Hirdeti az elkapott pillanat élményét, remekségét, csodálatosságát, mosolyát. Hirdeti a kép főszereplőjéről, hogy jól vagyok, itt vagyok látjátok, megtehetem, örülök, boldog vagyok!

Látod, nem látod? Na, látod!

Cinikus vagyok. Mert ismerem őket. És a hétköznapokban, éppen válnak, meg utálják egymást, még bántalmazza is egyik a másikat. De ott a képeken csodálatosak....,de mennyire! El is hiszem nekik, szerinted el?

Irigy, rosszindulatú vagyok, mondhatod. De mire, és miért?

Hidd el ismerem őket, túl jól. Amit látok az a máz. Ez van. Szépek, de csak kívülről. Élmények rabságában, amiért fizetnek. Itthon. Nem is keveset. 

Ha már élmények, akkor hadd mondjam el magamról, hogy rengeteget mászkálok magamban. Egyik zugból  másikba. És újra felfedezem magam.

Ja-ja magányos dolog, egy kicsit. Meg nem lehet kitenni az emberek elé,hogy nézd itt, meg itt milyen szépek voltunk. De akkor váltunk, és előtte csaltam meg a férjem, meg azóta is együtt vagyunk.

Nekem is vannak nyári élményeim, és nem is tenném ki az ablakba. Túl szépek, és igazak ahhoz, hogy mások irigykedjenek miattuk.

Livin' like a trucker....