Ma mosolyogtam. Magamban....

Közösségi oldalakon bóklászva, látom, hogy mindenki élményekkel tele, pózol a világ számos pontján. Olasz, Horvát, Német, Osztrák földön, rengeteg szelfi, vagy tengerparti kép. Hirdeti az elkapott pillanat élményét, remekségét, csodálatosságát, mosolyát. Hirdeti a kép főszereplőjéről, hogy jól vagyok, itt vagyok látjátok, megtehetem, örülök, boldog vagyok!

Látod, nem látod? Na, látod!

Cinikus vagyok. Mert ismerem őket. És a hétköznapokban, éppen válnak, meg utálják egymást, még bántalmazza is egyik a másikat. De ott a képeken csodálatosak....,de mennyire! El is hiszem nekik, szerinted el?

Irigy, rosszindulatú vagyok, mondhatod. De mire, és miért?

Hidd el ismerem őket, túl jól. Amit látok az a máz. Ez van. Szépek, de csak kívülről. Élmények rabságában, amiért fizetnek. Itthon. Nem is keveset. 

Ha már élmények, akkor hadd mondjam el magamról, hogy rengeteget mászkálok magamban. Egyik zugból  másikba. És újra felfedezem magam.

Ja-ja magányos dolog, egy kicsit. Meg nem lehet kitenni az emberek elé,hogy nézd itt, meg itt milyen szépek voltunk. De akkor váltunk, és előtte csaltam meg a férjem, meg azóta is együtt vagyunk.

Nekem is vannak nyári élményeim, és nem is tenném ki az ablakba. Túl szépek, és igazak ahhoz, hogy mások irigykedjenek miattuk.

Livin' like a trucker....

 

Salvares 2015.07.19. 17:42

A főnix......

 

"Sötét hegy, fekete fa,
Fekete ágon sötét árny
Ott éli magányos életét
A vad főnix madár...."

Eltelt egy év........legalább. Mióta utoljára posztoltam. Rengeteg minden történik, velem, szeretteimmel és a világban.

Vannak változások. Betegség is volt, úgy látszik elmúlt. Szerencsére. A korábbi életem, már stabillá vált. Újabb célok sikerültek, változtam is talán. Megváltoztak a barátaim és ismerőseim is.

Van, akinek nem sikerült....ők maradtak akik voltak, és lesznek akik most is. Minden nem cserélődik meg. A gyötrődéseimre végpont került. Jó sokat agyaltam rajtuk, de hasznuk is volt és így nem mondhatom azt, hogy felesleges az életemben.

Minden okkal történik.

Megyek tovább....

 

 

Apa.

Fiú.

Herceg. 

Fattyú.

Árulás.

Apa is csak egy van, bárhogy is van a mondás. Az, amit örökölsz fizikailag, csak a génektől függ. A többi csak rajtad áll, vagy bukik.

Sokszor látom, hogy emberek hisznek abban, hogy a származás meghatározó.

De azt is látom, hogy ha megfelelő csatornát választasz életed folyásának, akkor az események jó irányba terelnek. Lehet ez sors, karma, akarat.....vagy akármi.

A lényeg számomra a kötelék. Azt fent kell tartani, ha törik, ha szakad....

Attól mindenki több lesz, és nem kevesebb. 

A "Rossz vér", néha érzem, de azért én más vagyok. Fontos a kapcsolat, a barátság, az érzés, és nagyon is. Kell.

Salvares 2013.12.17. 21:02

Nem hallod?

Telik, múlik az idő. Tél lett. 

A megszületett válaszok után, magamra találtam. Követtem a szívemet, hűséges maradtam. 

A megélt dolgok, történések már a részemmé váltak. Így is van ez rendben. Nem kell mást éreznem.

Most új események vannak. Múlt héten számomra kedves személy megkapta azt a pofont az élettől amitől féltettem.

Most kicsit összetört.

Nem viseli jól, egyenlőre. De azt hiszem, erős, nagyon is. Félelmei vannak, mint ahogyan nekem is voltak. Aztán kiderül ki-mit csinál és az merre viszi az eseményeket. Nagy okosságokat próbálok neki mondani, amiből erőt meríthet. Támogatom. Kicsit féltem is őt, mert ilyenkor mindenki kicsit megváltozik.

Azért furcsa, mert.......két héttel korábban, őszintén beszéltem neki a hozzá fűző kapocsról, ami sok érzésre támaszkodik. Akkori beszélgetésben megerősítettem abban, hogy jó úgy ahogy él, létezik gondolkodik. Nekem hiteles, számomra hiteles. Emberként, anyaként, nőként. Helyre került a kapcsolatunk. Ez nekem tetszett. Erős volt, szép és magabiztos.

Most is az, csak a világ fordult meg vele. Másik perspektívából látja a Világot.

Én meg azért hoztam "ragtapasztot", ha valami törne, meg a kicsiny kis lelkének. Majd csak összeforr, ha segítek.

/Ilyen, ha érzünk.... néha jó, egyébként meg fáj. /

Eltelt a nyár.

Nem is néztem mikor írtam, utoljára.

Eltelt a nyár közben. Megint esős ősz van, néha fázom, néha jó. A korábbi érzéseim vissza-vissza köszönnek. Hol álmodom róla, hol nappal kapom.

Annyi minden történt. Megváltozott az életem. Kaptam közben ezt-azt, aminek semmi értelme volt.

Adtam magam semmiért, hasztalan dolgokra. Kiabáltam némán barátságokért, üressé vált ígéretekért.

Vártam többet, nem kaptam töredékét sem annak amit vártam. Értetlenkedtem, de megakartam érteni. Akkor is és csak azért is.

Ha menni akartam, marasztaltak.

A nyár végén pedig, megkaptam a válaszokat. Léptem arra amerre lépni sokan félnek, és Én is megijedtem. 

Félelmemben elvesztettem a korábbi támaszaimat. Biztosan ennek is oka van.

Ma egy mondatban összefoglalták nekem egy idézett mondatban.

Itt:

https://www.youtube.com/watch?v=FbAxIdF-Pv8

A mai nap nem volt jó. De ez csak a vége a történetnek.

A kezdet:

Hétvégére elkapott valami, nyavalya. Ma már nem lehet tudni a betegségek okát. Nem is olyanok, mint régen. Aztán elfeküdtem, láz, orrdugulás. 

Vasárnapra egésszé varázsoltam a testem nagyobbik részét. 

Gondoltam, a hétfő jó lesz, befejezem azt, amit elkezdtem előző héten. Elintézem soros ügyeimet.

Ehhez képest, reggel már belém futott egy kolléga. Olyan megnyilvánulást bírt idézni, ami számomra sértő volt. Én úgy éreztem, nem lehet lenyelni. Bár diplomatikus voltam, úgy válaszolt: Nem lehet hozzád szólni?.

Nem értettem. De mindegy, ráhagytam.

Elindultam a városba, időpontom volt. Minden simán ment, behívtak leültettek, és kérték a szükséges iratokat....Na, az nem volt meg....súlyos pillanatok, keresgélés...értetlenül néztem, hogy miért nincs itt?!.Mondom az ügyintézőnek, már másodszor vagyok itt időpontra….

Akkor az ügyintéző megszánt, következőre behív soron kívül. Sűrű köszönet, eloldalgás.

 A reggeli ütközés és ez az ügyintézési mizéria együtt eléggé felkavart, ami ez után történt az volt a nap csúcsa. Mindjárt ebéd előtt, éh gyomorra.

A munkahelyre visszaérve a barátom felvilágosított arról, hogy néhányan miért neheztelnek rám.

Ugyanis egy ideje, azt vettem észre, hogy a munkatársi szűkebb baráti körben, valahogy kényelmetlen a jelenlétem.

Próbáltam utána járni, hogy miért lehet ez, kérdeztem őket, de nem voltak elég nyíltak, nem illetve semleges válaszok születtek. Gondoltam, ha már úgy is összejárunk, ha beszélgetünk, akkor elég nyíltak lesznek és elmondják, kérdeznek. 

Nos, ehelyett a barátom mondta el, hogy mi miatt van. A kapcsolatok átalakulóban vannak, ennek okait nem részletezem, mert a tanulság szempontjából semleges.

A hétvégén láttam egy előadót Asaf Avidan-t aki az árulásról beszélt, miközben a Black Raven dalát konferálta fel. Azt mondta, hogy számára a Noé bárkáján történt holló egyszeri elengedése és aztán a galamb elengedése háromszori alkalommal a holló elárulásáról is szól. A mellett, hogy a holló elárulta az egész bárkát. Majd párja, akinek okfejtését is előadta, azt felelte neki, hogy ebben van egy nagyobb árulás is, ugyanis a holló nem tért vissza és a párját ott hagyta a bárkán. (a teljes Asaf Avidan video a neten fent van)

Amit mondott Avidan ezzel a számomra, hogy az történetet sokféle képpen lehet megélni.  Az, hogy kinek a pártján állunk, az attól függ, hogy milyen élethelyzetben vagyunk. Egy történet szereplője lehet, szimpatikus-ellenszenves, vagy semleges.  Ha a dolgok mögé nézünk, és meg keressük az objektív okokat, bizony az események sokkal árnyaltabbak lesznek, és nem lesz könnyű megítélni az egyes szereplők cselekedeteit. Talán az is kiderül, hogy aki rossznak tűnt nem is rossz,  a jó nem is jó.

Az életben sincs ez másképpen, van olyan hogy, az erdőtől nem látjuk a fát és a fától az erdőt.

A későbbi/várható fejlemények rejtve vannak előttem. Ha lesz változás, az jelenleg számomra negatívnak kellene, hogy legyen, de a végén akkor is pozitív lesz.

Mert ez a tanulás folyamata.

De ez a mai nap nem volt jó hozzám. 

A lehetőség mindig adott. Valami jön, valami megy. Gyakran nem is gondoljuk, hogy egy pillanat mennyire megváltoztathat mindent.

Egy mondat, ami elhagyja egy számunkra kedves ember száját képes arra, hogy összetörjön mindent. Építeni akarsz aztán rájössz tévedtél.....nincs kinek.

Gyakran amikor teszek valamit, felmerül bennem az amit teszek nem fair a másikkal. Eltelik némi idő és a másik bebizonyítja, jól tettem amit tettem. Legfőképpen úgy, ahogy tettem. Nem tehetsz jót magaddal is, és a másikkal is. Valaki mellett döntened kell, és akkor már legyél önző.

Nyilván lesz ellenérzése valakinek, de a tapasztalatom azt támasztja alá amit írtam.

Hinni jó, hinni kell. Azt hiszem Én is hiszek két személyben, az egyik én vagyok, a másik nem Te vagy.

 

Ahogy hallgattam a videómegosztón a dalokat, csak ehhez az egy dalhoz vezetett vissza ma a fülem. Már meghallgattam 10x, és nem érdekel, hogy másnak tetszik-e.

Nem biztos hogy, populárismultikultisdivatos... A ritmusa gyors vagy lassú? 

Tök mindegy. Azért teszem ki, mert jelent valamit. Nekem. Ez Én is vagyok. A szöveget meg különösen szoktam célozni Valakinek, mindig. Ennek is oka van.

Olvasni kell a sorok között, mert nem csak Zene. Annál azért sokkal több. 

 

A hallgatása közben egy dolog járt a fejemben.....:

 

Van olyan, aki Kutyának gondol, bizonyos dolgok, vagy viselkedés miatt amit lát Tőlem. 

Lehet...talán egy Kopasz Kutya vagyok. 

Aki oda megy ahol enni adnak, vagy kap némi figyelmet, törődést. 

Csalódok az emberben? Olyan is van. 

Néha a saját farkamat kergetem? Persze, mint más kutyák is. 

Ha a "bolt" néha másnak jön be.....volt már ilyen. 

Azért azt tudom, milyen a hűség, amikor bízol a legjobbakban, és akkor...talán....hátha.....aztán mégsem.

 

A kérdés: Te kihez leszel hűséges?

 

Akarom-e ezt ilyennek? Lehet nem is akarok mást, csak azt, hogy ettől a ponttól kezdve Kóbor Kutya legyek. Kóbor kutya lányokat, kóbor haverokat, kóbor élettel....

És nézni milyenek az emberek akik Kutyákba rugdalnak, kínozzák őket és azt gondolják magukról többek Nálam/Nálunk. Ha meg eljönne a Sintér.....nyugi, Érted is elfog. Majd csak figyeld!!

 

Mi köze ennek a zenéhez?.....Minden! 

//Találd ki hogy kitől/mitől ragyogsz az éjszakában!Bébi :-)//

süti beállítások módosítása